Jacopone da Todi: Stabat mater

Stábat Máter dolorósa
Iúxta crúcem lacrimósa
Dúm pendébat Fílius

Cúius ánimam geméntem
Contristátam et doléntem
Pertransívit gládius

Ó quám trístis et afflícta
Fúit ílla benedícta
Máter unigéniti!

Qua moerébat et dolébat,
Pía Máter, dúm vidébat
Náti po'nas íncliti

Quís ést hómo quí nón fléret,
Mátrem Chrísti sí vidéret
Ín tanto supplício?

Quís nón pósset contristári,
Chrísti Mátrem contemplári
Doléntem cúm Fílio?

Pró peccátis súa géntis
Vídit Iésum in torméntis,
Et flagéllis súbditum.

Vídit súum dúlcem nátum
Moriéndo desolátum
Dúm emísit spíritum.

*

Éia Máter, fóns amóris
Mé sentíre vím dolóris
Fác, ut técum lúgeam

Fác, ut árdeat cór méum
Ín amándo Chrístum Déum
Út sibi compláceam

Sáncta Máter, ístud ágas,
Crúcifixi fíge plágas
Córdi méo válide.

Túi náti vulneráti,
Tám dignáti pró mé páti,
Po'nas mécum dívide.

Fác mé técum, píe, flére,
Crucifíxo condolére,
Dónec égo víxero.

Iúxta crúcem técum stáre,
Et mé tíbi sociáre
In plánctu desídero.

*

Vírgo vírginum praclára,
Míhi iám non sís amára
Fác mé técum plángere

Fác, ut pórtem Chrísti mórtem
Passiónis fác consórtem,
Et plágas recólere.

Fác mé plágis vulnerári,
Fác mé crúce inebriári,
Et cruóre Fílii

Flámmis ne úrar succénsus
Pér Te, Vírgo, sím defénsus
In díe iudícii

Chríste, cúm sit hínc exíre,
Dá per Mátrem mé veníre
Ád pálmam victória

Quándo córpus moriétur,
Fác, ut ánima donétur
Paradísi glória. Ámen.


Hétfájdalmú Szűzanya

Mária megtörten állt már,
könnyezte a keresztfánál
éppen haldokló fiát.

Sóhajtozta sok-sok terhét,
bánatba fult, beteg lelkét
kardnak éle vágta át.

Jaj, mivé lesz és hogyan sír
áldott anyánk, hogyha a sír
hívogatja gyermekét!

Csak az tudja, hogy mi a gyász,
aki látja, akit igáz,
hogy fiát kéri az ég.

Ki ne szánná Krisztus anyját,
ki ne siratná fájdalmát
ilyen gyötrelmek között?

Ki nem érez vak keservet,
ha az anya fia mellett
örök gyászba öltözött?

Népéért kiömlő vérét,
korbáccsal, hogy húsát tépték,
nézte Jézust, egyfiát.

Látta drágáját az anyja
haldoklásában elhagyva,
s látta lelke páráját.

*

Forrása a szeretetnek,
Anyánk, hadd legyek könnyednek,
gyászodnak is hű társa!

Add, hogy szívem égve égjen
a Megváltó szerelmében,
s hadd legyek földi mása.

Szűzanyám, hozzád esengek,
rakd a vállamra kereszted,
horzsolja szívem a kín.

Hozzád esdek, hogy megengedd,
a szerelmed, a gyötrelmed
vinni fiad útjain.

Sírok veled: a keresztnek,
viselője a sebeknek,
hadd lehessek mindig én.

A keresztnél veled állni,
fájdalmaddal eggyé válni,
ez a legnagyobb remény.

*

Szűzek szűze, drága szépség
ne légy nékem keserűség,
engedd hozzám bánatod.

Krisztus által, halálával,
lelke minden fájdalmával,
véled megosztozhatok.

Sebe váljon a sebemmé,
hadd lehessek a kereszté,
vére áldjon engemet.

Poklok tüzén ne hagyj égni,
anyám, ne hagyj elítélni,
te lásd el védelmemet.

A szent kereszt őriz engem,
a megváltás erő bennem,
a kegyelem lángja ég.

Mikor a por újra por lesz,
lelkem újból Istennél lesz,
megkoronáz majd az ég. Ámen.