Marcus Valerius Martialis: Rumpitur invidia

Rumpitur invidia, quidam, carissime Iuli,
quod me Roma legit, rumpitur invidia.
Rumpitur invidia, quod turba semper in omni
monstramur digito, rumpitur invidia.
Rumpitur invidia, tribuit quod Caesar uterque
ius mihi natorum, rumpitur invidia.
Rumpitur invidia, quod rus mihi dulce sub urbe est
parvaque in urbe domus, rumpitur invidia.
Rumpitur invidia, quod sum iucundus amicis,
quod conviva frequens, rumpitur invidia.
Rumpitur invidia, quod amamur quodque probamur:
Rumpatur, quisquis rumpitur invidia.

Pukkad a csúf irigy

Megveszhet most minden irigy, mert - Júliusz, édes -
Róma is olvas már, pukkad a csúf irigy így.
Horpad a torz irigy agy, mert bárhol sztár vagyok immár,
bámul a sok-sok nép, torzul a torz irigy agy.
Durran a gőgös irigy fej, mert két ünnepi császár
hercegi rangot adott, hápog a gőgös irigy.
Sárgul a lusta irigy, földecském látva a síkon,
házam is szép takaros, sápad a léha irigy.
Reszket a sóher irigy, mert hozzám jók a barátok,
vendégnek hív mind, pislog a sóher irigy.
Ájul a girhes irigy, ha vigad szép mennyei kedvem:
Pukkadjon meg hát, s vesszen meg, ki irigy!