(részlet)
Magány

Sötét ég alatt
kihűlt igékkel
magam maradtam
a mindenséggel.

Egy árva csillag
sem lesi sorsom,
ami fényem van
szívemben hordom.

Szívemben hordom
mi való s álom,
élek és így nő
bennem halálom.

Hiába égek
az élet-tűzön,
mert ami kín, az
sohse lesz öröm.

Mi lélekben fáj,
mindig fájni fog,
csak a koporsó
old íly bánatot.

Sötét ég alatt
kihűlt ígékkel
magam maradtam
a mindenséggel.



(a borítón Marszó Péter rajza)
Zsoltár

Az Úr engem lángra gyújtott,
hogy égjek a poklok ellen,
hogy égjek a halál ellen,
az Úr engem lángra gyújtott.

Ám aki ég, énekben él,.
hogy a kínját eldalolja,
s ha nincs ének, mint a kutya
felüvölt a teleholdra.