(részlet)
Remény dalol

Remény dalol
a fák hegyén,
ott ahol a
madár fészkel,
égig érő
éneket zeng
egy kis madár
minden éjjel.

Találgatjuk,
hogy mi lehet,
rigó, cinke
vagy pacsirta?,
ki bánatos
énekével
könyörgését
égre írta.

Mi is vele
énekelnénk,
énekelnénk
minden éjjel,
úgy fekszünk le
minden este:
imádsággal,
reménységgel.

(a borítón Fazekas Anna munkája)


Fazekas nagyanyám

Fazekas nagyanyám
mikor főzni kezdett,
kötényén a fodrok
táncra kerekedtek.

Dalolt a sok lábas,
a fazék fortyogott,
orrunk csiklandozták
ezüstös illatok.

Odakint a kutyák
nyelvüket nyeldesték,
bódította szemük
sülthúsos-álomkép.

Épp csak felmorogtak
hoqyha valaki jött,
sunyin ácsingóztak
meqnyúlt orruk möqött.

Aztán ha elkészült
a terüljasztalka,
szürcsölt és falt víqan
hét éhes unoka.

Tán imát se mondtunk.
s csak az volt a hála,
hoqy a sok mosatlant
haqytuk naqyanyánkra.