(részlet)
Lehajolt hozzám

Lehajolt hozzám
az Éjszaka
és átölelt, mint hajdan
az ifjúság,
mielőtt
csontig lecsupaszított,
véremben megfürösztött,
hajamat kitépte,
majd kövek közé rakva
ízzé-porrá zúzott,
hogy élesztőfű se
rakhasson össze többet
olyanná, amilyen voltam.

Jaj, te voltál az
az Éjszaka, jaj, te voltál az az
Éjszaka,
aki lehajolt hozzám
és átölelt.

(a borítón Stefán Tamás munkája)

Szerelmes vers

Lopva szerettelek, félve,
vad titokban,
nehogy megbántsalak
fiatalságodban.

Nehogy lángolásom
hamuvá égessen,
nehogy mi lehetne
többé ne lehessen.

Nehogy meggyűlölj míg
nem ismered sorsom.
Megbírj majd tartani,
ha beléd fogódzom.