(részlet)
Könyörgés

Hát nem adsz békét, Istenem,
szüntelen hiába kérem,
keservesen kereshetlek
a keserű vaksötétben.

Körém fontad az éjszakát,
hogy holtomig fojtogasson.
Haragodtól nem véd már meg
ember, se ájtatos asszony.

"Vagyok, aki vagyok" - mondtad.
Szavad rettentő ítélet.
Meggyújtom a cigarettám,
de nélküled az sem éghet.

Én nélküled csak por vagyok,
miként por lesz majd a testem.
Ha szétnyílik ama függöny,
Uram, ne felejts el engem.

(a borítón Jánosi András rajza)
A fürdőző kedves

Tárulkozó combjaid közt
kínálkozik a varázslat:
mosod feszes-szép testedet,
finom asszonyszagod árad.

Eszelősen bámul a Hold,
megérintem vállad, melled,
kagylóként kinyílt húsodba
elültetném a szerelmet.