(részlet)
Helyzetkép

Este van megint,
szelíden hullámzó,
tűzcsiholó este.
A szivárványt is kidöntő
szárnyainkat szögre akasztjuk,
lemossuk arcunkról a
farkasok vérét,
ellenségünk húsát
kiköpjük a szánkból.
Ölelkezünk és csókolunk.
Alvó gyermekeinket betakarjuk,
s míg a tűzhely fölött
őseink árnyékai
sorra fellobognak,
a konyhagőzben
emberré válunk újra.


Ratkó

halott a költő
a halottak költője
halott halottunk

Kék fény

Egyszer az országgyűlés alelnöke
értem is elküldte a Parlament
nagy fekete autóját, hogy
FOLDÖNFUTÓ
REMÉNYEINK IRÁNYJELÉÜL
kiválasszunk egy Ratkó-verset.

(Később ennek a versnek köszönhetően
beülhettem a miniszterelnöki
kabinet egyik kocsijába is.)

Sok mindenre inspirált e költemény,
aztán megírtam A sarló kalapácsát.

Kóborlásaim habókos fintora,
hogy néhány hónap múlva egy
rendőrautóban
utazhattam a gyűjtőfogház felé...

Mit is mondhatnék?

Sofőrjeim a KRESZ szabályait
maradéktalanul betartották,
velem udvariasan bántak,
és amikor megtudták
hogy verseket írok,
semmin sem csodálkoztak...

A megkülönböztető
kék jelzés
használata
mindhárom esetben
INDOKOLT
volt.


Csónakos vers

Majd eljön értem a koporsó,
elvisz a ringató ladik,
a mennynek zúgó habjaiban
csodálom az ég halait.

Csak visz, csak reng az örök csónak,
csillagok völgyében tág öböl,
hol madár se járt ott kötünk ki.
Síromon fejfám tündököl.


Halottak napján
Stekovics Gáspárnak

Elpusztultak a Bábelek,
s porladnak már a Ninivék,
világvégi köveinket
napfény és eső töri szét.

Ami elmúlt, az örök már,
őrölheti a föld, a szél,
felszívja az őslüktetés,
s minden élettel visszatér.


Hol vagy?

Magányom kútjában
a zöldfényű Hold
hiányod remegő
tükrén fölsikolt.

Siratlak - hol vagy már,
édes ifjúság?
Az egek, a folyók
áradnak tovább.


A tihanyi szőlőhegyen
Nemesánszky Andrásnak

Jön az ősz, imádkoznak a tücskök,
a tó aranytükre beezüstlött.

Megkékül a por, zúg a lódarázs,
cefre forr, sárgul a kukoricás.

Omlik a tájból a sok seregély,
a szőlők csöcse szinte földig ér.

Sóhajt az alma, pirulva feszeng,
habzik a homály néhol odalent.

Ballag a bánat a pincesoron,
zsebéből szél szól a nádsípokon.

A kárpit alatt vadászölyv kereng,
falkákban jár már köröttünk a csend.


Utolsó roham

Kelj föl, Sebő pajtás,
szorítsd meg a kardod,
míg a vérünk fröcsköl,
vágjuk a labancot!

Láng-utakon járva,
fagytól szaggatottan
láncunk csörgésébe
beleszomorodtam.

Hollók károgása
lett az ének bennünk,
patkónk zenélt, mégis
ingoványra mentünk.

Táltosfogunk kihullt,
hajunk sem szikrázik.
Gyerünk, Sebő pajtás,
üsd, vágd a halálig!


Latin sorok Bor Zsuzsinak

Laudo et laudate Dominum,
ego veni per amorem in mundum,
nuntio Domini magnam gratiam,
ob Susannam iam amore pugnabam.

*

Susanna me comprehendit,
amor sanctus nos prehendit:
in tenebris fulget mea
fritinniens avicula.

*

In taberna est latebra,
canunt nautae.

Tempestas apta est
ambulando,
ambulans
in tenebris
gemo:

quot latebricolae,
tot tremores,
quot latrones,
tot vermicula,
quantus terror,
tantus dominus.

Quondam
amabas me,
sed nunc
ubi es,
Susanna?
Nonne vides
etiam guttas
in saxa cadentis
umoris
longo in spatio
pertundere saxa?


Si adesses,
non cruciarer.

Lacrimo doloribus,
lacrimo amore.
Fulsisti candida mihi sol...
At tu dolebis,
cum non rogaberis.
Factus ego poeta
arte dolorum.
Sempiterna manet
stultitia tua.