I. FELVONÁS
(részlet)

7. KÉP

(...)

MÁRIA
(zavartan, támaszt keresőn) Hogy is mondjam önnek, Nagy elvtárs? A férjem letartóztatásáig az Államvédelmi Hatóság munkatársa voltam. Amikor Jánost elvitték, a fölöttes elvtársaim felszólítottak, hogy váljak el az uramtól, mert elárulta a munkásosztályt. Azt mondták, az álmagyar narodnyik-csoport vezetője lett. Tudtam, hogy nem igaz, kitartottam a férjem mellett. Elbocsátottak, jelenleg egy külvárosi gyárban dolgozom.

NAGY IMRE
Miféle gyárban?

MÁRIA
Játék macikat gyártunk.

NAGY IMRE
A férjét komoly vádak alapján életfogytiglani börtönre ítélték.
MÁRIA
(felhorkanva) Komoly vádak? Koholt vádak voltak. Érti? Koholt vádak. Én átlátok Rákosin! A Rajk-per után hajtóvadászatot indított mindazok ellen, akiktől a perben szívességet kért.

NAGY IMRE
Tehát az ön férjétől is szívességet kért?

MÁRIA
Igen. De Rákosi mindenkit átvágott. Rajkot is, a férjemet is, Szakasitsot is, és a többieket is. De úgy látom, saját magát is, különben most (hirtelen elhallgat) ...

NAGY IMRE
(fürkészőn) Különben most?

MÁRIA
Különben most nem ön lenne a miniszterelnök, hanem ő.

NAGY IMRE
(elbámulva a vakmerőségen) Aha!

MÁRIA
Tudja, amikor a férjem már sejtette a letartóztatását, az egyik este ezt mondta nekem: - Az ügyem pontosan úgy alakul, ahogyan a Rajké. Úgy döntöttem, Mária, nem gondolok erre többet, mert ha még egy félórát gondolkozom a kirakatperek természetrajzán, kiloccsantom az agyamat vagy felakasztom magam. - Azóta, hogy lefogták, nem láttam, nem hallottam róla semmit, csak azt tudom, hogy él.

NAGY IMRE
Szóval, kéri a per felülvizsgálatát?

MÁRIA
Igen, kérem. Nézze, Nagy elvtárs! A férjem egy tévedés áldozata.

NAGY IMRE
Végiggondolom.

MÁRIA
(elered a könnye) Kérem! Én tudom, hogy ön jó! Segítsen!

NAGY IMRE
Át fogom nézni az ügyet.

MÁRIA
(sírva) Ismerem az ÁVH kínzómódszereit... (Kicsit szipog, zsebkendőt vesz elő, megtörli a szemét és az orrát.) A férjem mindig népszerű volt a munkások körében. Nagy elvtárs! Ránk is igaz a mondás: jó tett helyébe, jót várj!

NAGY IMRE
Megvizsgálom az ügyet, asszonyom, s meglátom, mit tehetek.

MÁRIA
(könnyezve) Segítsen, kérem! Én egy nagyon beteg asszony vagyok. A férjem ártatlan, ön pedig Magyarország miniszterelnöke. A férjem Rákosi ellensége.

NAGY IMRE
(meghökkenve) Ezt most miért mondja?

MÁRIA
(körbenéz a szobában, aztán nyersen, suttogva) Mert tudom, hogy maga is az.

NAGY IMRE
Ötvenhét éves vagyok, asszonyom, s keserves tapasztalataim vannak arról, hogy a jog nem igazságot, hanem legjobb esetben is csak jogot szolgáltat, s az úgynevezett jogfejlődés eme torz csúcsa a legtöbb esetben csak a kivételesen aljas emberek kiváltsága.

(Telefonál.) Halló, itt Nagy Imre beszél! Kapcsolja nekem Gerő elvtársat! (Kicsit vár.) Halló! Gerő elvtárs? Itt Nagy Imre. Hozza át nekem Kádár János ügyének anyagát, kérem! Köszönöm! Viszonthallásra! (Máriához.) Menjen most haza, asszonyom! Legyen egy kicsit türelemmel. Nehéz a helyzetem nagyon. De segíteni fogok.

MÁRIA
Köszönöm! Hálásak leszünk önnek, amíg csak élünk, Nagy elvtárs! Viszontlátásra!

NAGY IMRE
(a távozó Máriának) Várjon egy pillanatra! Holnap reggel menjen be az MTI központjába, és keresse meg Barcs elvtársat! Beszélek vele, hogy adjanak munkát önnek.

MÁRIA
Nagyon köszönöm, Nagy elvtárs!

NAGY IMRE
Viszontlátásra, elvtársnő!

(Mária el, Nagy Imre fel-alá sétálgat, kerek szemüvegét leveszi, megtörölgeti, a szín közben lassan elsötétül.)


8. KÉP

(A barakkban lefekvéshez készülődnek, többen is már a szalmazsákokon hevernek. Néhányan nyögnek a fáradtságtól vagy jajgatnak valamilyen erősebb fájdalomtól. A Taknyos horkolva alszik. Faludy ül, gyufát vesz elő a zsebéből. A körülötte lévők cigarettacsikkeket kotornak elő a zsebükből, és Faludy lába elé rakják.)

FALUDY
Ez tizenegy darab éppen. (Markába kapja mindet, rázogatja, majd újra megszámolja őket, úgy, hogy a csikkeket egyenként lerakva maga elé, az Aranycsapat játékosainak nevét dörmögi közben.) Grosics, Buzánszky, Lóránt, Lantos, Bozsik, Zakariás, Budai, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor. Csak tizenegy ez, akárhogy számolom! (A Kölyökhöz.) Nézz ki a résen, ki az őr?

KÖLYÖK
(az egyik résre tapad) A Gentleman.

FALUDY
Oké! Thank you very much! Na, gyertek, szívjunk egy kicsit a világbékéért!

(Meggyújtja a csikkeket, azok kézről kézre járnak, mindenki slukkol egy keveset.)

FALUDY
(Tiborhoz) Ott hagytuk abba, hogy be akartak szervezni az illegális kommunista pártba! Hogy volt ez?

TIBOR
Az egyik alkalommal, ahogy kiléptem a zsinagógából, mellém szegődött az egyik gyerekkori barátom. Beszélgetni kezdtünk. Elmondta, ügyvédként dolgozik, ám tagja a mozgalomnak, s ott az egyik vezetőnek a személyi titkára. Hozzáfűzte azt is, hogy néhány éve jött vissza Tel-Avivból, ahol egyik alapítója volt a Palesztinai Kommunista Pártnak.

FALUDY
(az emlékezetében kutatva) Hogy hívták ezt az ügyvédet?

TIBOR
Vida Ferenc.

FALUDY
(erősen gondolkozva) Vida, Vida, likvida ... Aha! Emlékszem. Ó a Schönherz-per egyik vádlottja volt. Halálra ítélték, úgy tudom!

TIBOR
Várjál! Azt mondja nekem, üljünk be egy kávézóba, mert be szeretné mutatni pártbeli főnökét. Egy nagyon rendes ember, aki sok mindenen keresztülment. Beléptünk, s ott ült a későbbi belügyminiszterünk.

TELEGDY
Melyik? Mert volt egypár!

TIBOR
Kádár.

FALUDY
Hát, ő a Rajk-perben kicsikét maszatos lett.

TELEGDY
Börtönbe került azóta. Kutya világ ez!

TIBOR
Engem nagyon megszeretett. Nem léptem be a pártba, de rengeteg orosz nyelvű anyagot hoztak, hogy fordítsam le nekik. Megbíztak bennem. Kádárnak gyakran kellett tolmácskodnom.

RABBI
Meg is fizették?

TIBOR
Mi az hogy!

FALUDY
Na, ja! A ruszkik nyomták nekik a lét! Na és mi lett Vidával?

TIBOR
Belekeveredett az állam elleni összeesküvésbe.

SZIKRA
Az a Horthy-fasiszták koncepciós pere volt.

TIBOR
(ráhagyja) Az ügyész halált kért rá. Életfogytiglant kapott. A megszálláskor a fegyházakból is elhurcolták az épkézláb zsidókat a németek. Dachauban találkoztam vele.

SZIKRA
Kemény.

TIBOR
Az volt. Akárcsak itt.

SZIKRA
De a nácik egészen másak.

TIBOR
Miben?

SZIKRA
Az egy embertelen eszme.

TIBOR
(cinikusan) Még az a szerencse, hogy itt emberségből kínoznak minket. (Szikrához, keményen.) Csak a ruha más, komám! Csak a ruha.

FALUDY
Na és mért kerültél ide?

TIBOR
Nevetni fogsz.

FALUDY
(mosolyogva) Abban biztos lehetsz.

TIBOR
Az Akadémia egyik ülésén egy riválisom ült mellettem. A párt illetékes seggfeje nyomta a sódert a politikai perekről éppen. Se füle, se farka nem volt, én marha meg a füzetembe ezt írtam közben: - A párt bemárt. Bemárt, hiszen pártékony. - Másnap házkutatás, aztán Kistarcsa, végül Recsk.

KÖLYÖK
Szép történet. Ettől talán már csak az enyém cifrább!

FALUDY
Azt már ismerjük, tyukodi pajtás.

KÖLYÖK
De azt a hírt biztosan nem ismeritek még, amit ma olvastam.

TELEGDY
Hol?

KÖLYÖK
A helyi médiában.

FALUDY
A szarban turkáltál megint?

KÖLYÖK
Ja! Csak most önként. (Mosolyogva.) Társadalmi munkában.

RABBI
Mi az a nagy hír?

KÖLYÖK
Rákosit leváltották. Nagy Imre az új elnökünk.

(Döbbent csend, majd felszabadult sóhajok.)

TELEGDY
Velünk az Isten! Szabadok leszünk!

(...)



II. FELVONÁS
(részlet)

7. KÉP

(...)

VIDA
Akar-e vallomást tenni?

NAGY IMRE
Akarok.

VIDA
Mindjárt tartunk egy kis szünetet, arra majd aztán kerülhet sor. A többi vádlottat kérdezem, hogy van-e más észrevételük?

MALÉTER
Ha a bíróság úgy tartja helyesnek, hogy zárt tárgyalás legyen, minden bizonnyal úgy helyes. Én a magam részéről bízom a tisztelt Népbírósági Tanács törvényes eljárásában és igazságos döntésében.

VIDA
Tehát bűnösnek érzi magát?

MALÉTER
Nem.

VIDA
Semmiben sem?

MALÉTER
Nem. Kádár János ...

VIDA
(keményen a szavába vágva) Kérem, Kádár János nevét ne ejtsék ki ebben a tárgyalóban! Ezt megtiltom. Ne kelljen többé erre önöket figyelmez tetnem! Folytassa, kérem!

MALÉTER
Csak az Isten láthatja azt, hogy ...

VIDA
(felháborodottan) Az Isten nevét se ejtsék ki nekem itt! Az isten szerelmére, nem a középkorban vagyunk! Ne esküdözzenek itt nekem jobbra-balra, hanem mondják a tényeket. Ha nem tudják a tényeket mondani, akkor hallgassanak! Világos? (Dünnyögve, de jól hallhatón.) Miféle kommunista az, aki Isten nevét veszi a szájára?

MALÉTER
Világos.

VIDA
Vigyék ki a vádlottakat! (Az őrök kivezetik Nagy Imrét és társait, a szín elsötétül.)



8. KÉP

(Kádár az asztalnál ül, vele szemben Vida és Biszku. Kádár asztalán telefon.)

VIDA
Ez az ember hajthatatlan. Egy konok, nyakas, büdös paraszt!

BISZKU
Veszedelmes fajta!

VIDA
Nemhogy a bűnösségét nem ismeri el semmiben, de bármit is kérdezek tőle, még csak annyit sem hajlandó kiejteni a száján, hogy - hibáztam.

BISZKU
Hogy rohadjon meg cipőben! Lehet, hogy nem lesz a propagandafilmünkhöz elég anyag?

VIDA
Meglehet. Sőt! Még az is egy nehézség nekem, hogy a hamis tanúk sem harapnak eléggé. Sőt! Ugatni is alig akarnak.

KÁDÁR
Pont emiatt hívattam ide valakit. Már kint várakozik. Te menj most el, Vida elvtárs, ne lásson téged! Mi most csinálunk neked egy koronatanút Biszku elvtárssal! Ne idegeskedj!

VIDA
Rendben. Jó munkát, elvtársak!

(Vida el, Kádár felemeli a telefont)

KÁDÁR
(a telefonba) Küldjék be, kérem! Köszönöm!

(Belép Tibor.)

TIBOR
Szervusz, János! Jó estét, Biszku elvtárs!

KÁDÁR
Szevasz, Tibikém! Azért rendeltelek be, mert segíteni akarok neked.

TIBOR
Segítségre szorulok?

BISZKU
Nem is kicsire! Ismerős önnek az a becenév, hogy Kölyök?

TIBOR
A barátom.

BISZKU
Volt.

TIBOR
(meghökkenve) Hogy?

BISZKU
Jól hallotta az elvtárs! (Nyomatékosan.) Volt!

TIBOR
Nem értem.

BISZKU
Terhelő vallomást tett önre.

TIBOR
A Kölyök?

KÁDÁR
(elmosolyodva) Ebben az országban majdnem mindenki áruló.

TIBOR
A Kölyök sose lenne az.

BISZKU
Az. Persze ostobán az. De minden korrigálható!

KÁDÁR
Tibikém! Én azt szeretném, ha te vezetnéd az Akadémiát!

TIBOR
(csodálkozva) Tessék?

KÁDÁR
Azt szeretném, ha te lennél a Magyar Tudományos Akadémia elnöke!

TIBOR
(hosszan hallgat) Értem.

(Kádár és Biszku jelentőségteljes várakozással néz Tiborra.)

KÁDÁR
Érted?

TIBOR
Mit kell tennem?

KÁDÁR
Nálad van néhány moszkvai dokumentum és az ungvári felvételek első hangszalagja. Azokat behozod nekem! A Nagy Imre elleni perben pedig el kellene mondanod egy-két dolgot!

TIBOR
Hamis vallomást kérsz tőlem?

KÁDÁR
Egy kis pia frausról lenne szó!

BISZKU
(egy papírt vesz elő) Olvassa el!

(Tibor olvas, Kádár közben szivart vesz elő, megkínálja vele Biszkut és Tibort is.)

KÁDÁR
Kubai.

TIBOR
(olvasás közben elhárítva a szivart) Köszönöm, nem!

(Biszku és Kádár szivarra gyújt, figyelik Tibor arcát.)

TIBOR
Ezt én nem mondhatom el.

BISZKU
Akkor majd elmondja más.

KÁDÁR
Vár rád az Akadémia!

BISZKU
És a Kölyök is rögtön szabad lehet.

KÁDÁR
Ha jobban belegondolsz, ez nem egy nagy kérés. Még csak nem is hamis tényállítás. Valójában csak egy vélemény.

TIBOR
De ezzel a véleménnyel elárulom a bajtársaimat.

KÁDÁR
Az árulók elárulása nem árulás. Nem arra kérlek, hogy tagadd meg az 56-os múltadat, nekem elég, ha annyit kimondasz, hogy Nagy Imre egy kicsikét eltévelyedett! (Kicsit eltűnődik.) Tudod, Tibikém, én úgy gondolkozom, hogy aki nincs ellenünk, az velünk van!

TIBOR
(szédülten) Hazamegyek és átgondolom.

KÁDÁR
Azt jól teszed!

(Tibor el. Kádár tölt egy kis vodkát Biszkunak és magának. Isznak.)

BISZKU
(elgondolkozva) Ezzel szerintem befürödtünk.

KÁDÁR
Átgondolja.

BISZKU
(legyintve) Be kell vágni a kóterba. Aztán majd felböfögi, amit kérünk tőle!

KÁDÁR
(huncutul bizalmaskodva) Te! Az a Kölyök tényleg mondott rá valamit?

BISZKU
(felnevetve) Az? Mondott a nyavalyát! Senkire nem mond az semmit! Olyan fasza gyerek az, hogy nacsak! Kár, hogy nem kommunista, mert így muszáj lesz felakasztani!

(...)